4. Zajlik az élet...

 Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ilyen sokat kellett várni, de most már van időm és hozom a részeket^^ Remélem tetszik majd:) várom a véleményeket!!!!!

4.rész

Sohee szemszöge

Alig rémlik valami a tegnap estéről olyan fáradt voltam. Reggel a telefon hangjára lettem figyelmes. BaekMin keresett, hogy hol vagyok már. Miért még csak hét óra van. A fenéket van hét óra már kilenc is elmúlt, mikor megnéztem a kezemben a telefont aztán az órámra néztem. Most mi van? Az órám megállt hét óránál. Vagyis elkéstem. Amilyen gyorsan csak tudtam összeszedtem magam és indultam.A lift a legfelső emeleten volt így úgy döntöttem, hogy inkább felszaladok, a lépcsőn úgysem árt egy kis testmozgás. Már majdnem oda értem, mikor a mellettem lévő ajtó mögül egy fiatal srác belém nem ütközik. A fejünk összekoppant, ami miatt én a földre estem és minden kihullott a kezemből.

- Nagyon sajnálom. Jól vagy? - kérdezte tőlem.

- Igen, jól vagyok.

- Gyere hadd segítsek.  - s nyújtotta kezét. Majd segített össze szedni a dolgaimat.

- Köszönöm s nagyon sajnálom. Viszlát.

Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam tovább. Mikor beértem az irodába Kang úr éppen BaekMinnel beszélgetett.

- Jó reggelt. Nagyon sajnálom, hogy késtem, de az órám....fáradt voltam. Nagyon sajnálom.

- Jól van Sohee, nyugodj meg. - mondta Kang úr.

 Gratulálok nagyon szép munkát végeztél. Már tegnap este 7%-kal nőt az online vásárlók száma, nemcsak itt, hanem Kínában is egyszerre.

- Ez nagyon jó. Jang úr mit szólt hozzá.

- Neki is tetszett, de még most sincs megelégedve.

- Tudtam én, hogy nem tud mosolyogni. - mondtam halkan.

- Mit mondtál ??

- Semmit.

- Na akkor én megyek is és még egyszer gratulálok nagyon ügyes voltál.

- Köszönöm.

-Pár percel később-

-  BaekMin van valahol jegünk?

- Szerintem van lent a konyhában. Miért kell?

- Mert iszonyatosan fáj a fejem.

- Talán túl sokat ittál tegnap.

- De hogy is, csak  fel fele jövet összeütköztem valakivel és bevertük a fejünket.

- Értem egy pillanat s jövök.

Míg BaekMin lement jégért én addig a jövő heti magazin kezdetleges számát lapozgattam. Még mennyi munka vár ránk.

- Tessék, jég tisztán.

- Köszönöm.  Aú..ez nagyon fáj. Mikor rá tettem a fejemre a jeget, mintha mellettem doboltak volna úgy sajgott a fejem. Közben a lapokat pakolgattam, mikor olyan nyomasztó hangulat kerített magába s persze tudtam ki miatt van.

- Na, jó mi ez a fanyar hangulat??? - néztem kérdően BaekMinre. Huh, tudom is. Milyen volt a randi??

- Iszonyú.

- Micsoda. Hogy-hogy mi történt?

- Elvitt vacsorázni már majdnem végeztünk, mikor 7-8 lány oda jött hozzánk és autogramot akarta kérni WooYoungtól. Meg még képet, meg képet, meg még egy képet aztán elkezdtek beszélgetni vele én meg ott ültem és néztem ki a fejemből. Persze WooYoung próbálta elkerülni őket, de végig ott maradtak. Szerintem hazáig követték szegényt. - s ezt egy levegővel gyorsan elhadarta.

- És te mit csináltál?

- Vártam hátha elmennek vagy valami. De semmi. Megfogtam magam és elmentem onnan, hiszen annyi lány között észre se vett. Haza indultam - ekkor egy könnycsepp csorgott le az arcán.

- Jajj, Minni gyere ide. - s jó erősen megöleltem, hogy tudja, hogy itt vagyok neki.

- Én azt hittem minden jól fog alakulni. De semmi inkább hagyjuk. Nem érdekel.

- Legalább hívott ???

- Sajnos igen, de nem vettem fel, üzent is, de azonnal kitöröltem.

- Hmmm....most mit csináljak veled te kis butus?

- Semmit. - s mosolygott egy kicsit.

Valami halk csörgésre lettem figyelmes. A telefonom volt az és a bátyám keresett.

- Szia, ne haragudj, hogy nem szóltam, hulla fáradt voltam.

- Semmi baj, de jól vagyok?

- Igen jól vagyok.

- Milyen volt a bemutató?

- Fantasztikus. A saját készítésű ruháimban lehettem. A cég pedig még több vásárlót szerzett.

- Akkor gratulálok!!! De ugye nem volt semmi baj...

- Bátyó ne aggódj már annyit, minden rendben volt.

- Jóóvannnna, csak tudod, hogy féltelek.

- Jajj, tudom.

- Figyelj, csak a hétvégén kiugrunk pár barátommal a szigetre és nem lenne kedved jönni, ja és hozhatod BaekMint is úgy megismerném már.

- Ha rajtam múlik, nem fogod. - s elvigyorogtam magam. De megyünk.

- Rendben. Péntek este nálad találkozunk.

- Jól van.  Szia bátyó.

- Bye húgi.

-          Képzeld BaekMin, hova megyünk a hétvégén. - mikor megfordultam senki sehol.

Kimentem s ajtónál beszélgetett valakivel, akinek az arcát nem láttam teljesen, de a kezében lévő rózsákat igen. Akkor biztos WooYoung az. Sajnos nem hallottam semmit a beszélgetésükből, de jobb is ez így, legalább rendezi kusza érzéseit. Addig visszamentem az asztalomhoz ahol folytattam a magazin vizsgálgatását. Mikor megláttam az egyik lapon MinAh aláírását. Vajon hol van most?

MinAh eközben

Miután elküldtem Soheet én is haza mentem. Reggel korán keltem, minden ruhát és kelléket visszavittem és Kang úr irodájánál várakoztam nem hiába.

- Jó reggelt!

- Jó reggelt MinAh! Ilyen korán.

- Igen, visszahoztam minden dolgot és kérdezni szeretnék valamit.

- Hallgatlak.

- Valójában, nem tudom, hogy mondjam el, de az lenne, hogy el szeretném fogadni az Amerikai állást.

- Vagyis itt hagyod?

- Úgy is mondhatjuk. Már beadtam a papírokat Jang úrnak. Úgy hogy már csak egy aláírás és mehetek Amerikába.

- Tényleg így akarod?

- Nem...de így lesz jobb. - s lesütött fejjel néztem magam elé.

- Miért? Még nagyobb fájdalmat okozol magadnak.

- Ne kezd el Kang. Ne oktass ki légy szíves. Tudom mit teszek..legalábbis.  -  s hangom egy kicsit elcsuklott.

- Jól van, ahogy akarod. Soheeval mi lesz? Tudja már?

- Nem, de nem is fogom elmondani, talán majd egyszer megtudja.

- Rendben, akkor csak annyit mondhatok, hogy sok sikert.

- Köszönöm. Viszlát.

Ahogy mindent elrendeztem haza mentem, összepakoltam, mivel holnap reggel megyek Amerikába, ahol új életet kezdhetek. Gyorsan teltek az órák. Mikor megérkeztem Amerikába pontosabban New Yorkba. Boldog voltam, mert minden megváltozik.

Baekmin

- Nagyon sajnálom BaekMin. Úgy restellem az egészet. Meg ismételhetnénk még egyszer.

- Én is nagyon sajnálom, de inkább hagyjuk az egészet.

- Miért? Sajnálom BaekMin. - azokkal a szemekkel istenem ne néz így rám.

- Jobb lesz így mindkettőnk, míg nem bonyolódik az egész. Maradjuk csak barátok. - remélem legalább is.

- Barátok.. - láttam rajta, hogy ne tetszik neki, de így volt helyes.

- Igen, csak barátok.

- Jól van. Akkor csak barátok.

- Igen. De azért ezeket még ugye elfogadod?

- Persze, hiszen gyönyörűek. - s elvettem tőle a nagy csokor vörös rózsát.

- Akkor én megyek is. Akkor a koncertre ugye azért még eljössz?

- Persze, nem hagynám ki.

- Köszönöm.

Sohee

Lassan elindult, majd visszanézett s integettünk egymásnak. Hát BaekMin ezt jól elintézted. De ez így lesz jó.

Bementem az irodába s oda lépkedtem Sohee-hez.

- Mit csinálsz?- olyan szemekkel nézett rám, mint még soha.

- Előbb én kérdezek, rózsa??

- Elfogadtam, de csak barátok maradunk. - mondtam ki újra ezeket a szavakat.

- És hogy fogta? És te hogy érzed magad?

- Először nem tetszett neki, de aztán beleegyezett, úgy, mint én.

- Jól meggondoltad? -

- Igen.

- Jól van. Akkor van egy jó hírem. A hétvégén bulizunk egy kicsit.

- Miért is?

-A bátyó meghívott minket és a barátait a Jeju szigetre, egy kis partira csak úgy szórakozni.

- Tényleg? Ez nagyon jó. Még úgyse találkoztam a bátyáddal.

- Egyformák vagytok. - s egy kicsit megráztam a fejem.

- Most miért?

- Ő is ugye ezt mondta.

- De jó. Mikor indulunk? - kérdezte százas vigyorral.

- Pénteken nálam találkozunk.

A péntek hamar eljött. BaekMinnel összepakoltunk és a bátyámékat vártunk. Pár perc múlva csöngettek is. Velünk szembe 6 ember állt. A bátyóm, Kai, Sehun, Luhan, Yoona és Rina. De sokan lettünk hirtelen.

- Az biztos - jött befele a házba Luhan és a csomagokhoz nyúlt. Bikinit remélem, hoztok csajok?- nézett rám a sunyi szemeivel.

- Hát persze hogy nem. - vágtam rá, amire ő csak elmosolyodott.

 - Akkor mehetünk-kérdezte a bátyó.

Mindenki bemutatkozott BaekMinnek. Az egész út alatt beszélgettünk, szórakoztunk a fiúkkal. Baekmin nagyon boldog volt.  Lehet, hogy így jobb is legalább elfelejti WooYoungot. Elég fáradt voltam így elaludtam a kocsiban.

Már megint ugyanazt álmodtam mit először. De most annyival többet, hogy kérdezősködött a srác rólam. Miért vagyok itt? Miért nem megyek haza, hiszen késő van. Én meg azt válaszoltam, hogy sokáig kellett dolgoznom. Ő ekkor közelebb hajolt és megcsókolt majd megfordult és eltűnt.

Mikor felébredtem egy szobában voltam.

- Felébredtél?

- Mi...éert??  -s elég komásan fejjel néztem BaekMinre.

- A kocsiban elaludtál és akkor se keltél fel, mikor megérkeztünk és JunHun felhozott.

- Tényleg? Mennyi az idő?

- Már 11 múlt. Jössz éjszakai fürdőzésre ugye?- s nézett rám nagy boci szemekkel.

- Persze, megyek, csak átöltözök.

Gyorsan átvettem a bikinim és már indultunk is. A fiúk, mint a gyerekek úgy ugráltak a medencébe, mi addig a lányokkal beszélgettünk. A beszélgetés során kiderült, hogy a bátyóm Rinát összehozta Kai-al ami elég nyilvánvaló volt, de egyik se mert lépni így az JunHun átváltott randiguruba. Na akkor neki vajon mikor lesz gondolkodtam rajta. A hétvége nagyon jól alakult. Legalább én is aludtam egy kicsit, meg aztán a lányokkal jókat beszélgetünk. Vasárnap késő este értünk haza.

- Nagyon jól éreztem magam. - mondta Baekmin s közben nagyon JunHun nézte.

- Szintúgy - vágtam rá azonnal.

- Akkor én megyek is. - s elindult.

- Nem mész te egyedül sehova!!!- néztem rá mérges szemekkel.

- Sohee nyugi van, nem lakom messze. - mondta egy kicsit megszeppenve.

- Nem érdekel, JunHun haza visz.

 - De hát, tényleg nem lakom messze.

- Kérdeztem, nem akkor nyomás.

- Rendben. Akkor, sziasztok.

 

BaekMin

 - Nem szeretem mikor ilyen. - mondtam JunHunnak.

- Hát..ezzel én is vagyok, néha rám hozza a frászt - amit egyszerre mondtunk ki majd elnevettük magunkat.

- Megérkeztünk.- kiszállt a kocsiból és kinyitotta az ajtóm s rám nézet amit bár ne tett volna, nem akartam rá nézni, mert attól tartottam észre veszi, hogy elpirultam.

- JunHun nagyon köszönöm a hétvégét. Jól éreztem magam.

- Ennek örülök. - ekkor közelebb lépett s egy puszit nyomott a homlokomra.

Hirtelen nem tudtam mit csináljak így csak felnéztem rá, amit nem kellett volna ott helyben szerelmes lettem. Azonnal elfejtettem minden bánatom, s csak rá tudtam gondolni. Megbabonázott tekintetével és elrabolta a szívem.

3.rész Ez nem lehet igaz...

Sziasztok!

Ne haragudjatok,hogy ilyen sokat kellett várni a következő részre de most itt van^^ 

Remélem tetszeni fog....jó olvasást mindenkinek.!!:)

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy tetszik!!!Várom a komikat:)

3. rész  Ez nem lehet igaz...

Amikor megláttam MinAh-t azt kívántam, hogy éljem túl az egészet.

Oda sétáltam mellé, köszöntem neki, de csak a kezembe nyomta a repülő jegyemet.

- Kösz! - vágtam oda neki.

- Hmm.

- Óh, istenem mi lett ezzel a nő személlyel? - mondtam halkan.

- Mondtál valamit?

- Nem.

- Akkor menjünk.

Elfoglaltuk a helyeinket s a gép felszállásra készülődött. Miután elindultunk MinAh elmondott minden fontos tudni valót a holnapi programokról így nem aggódtam azok miatt. Olyan hamar eltelt az idő, hogy észre se vettem, mikor a pilóta szólt, hogy hamarosan landolunk, így kössük be öveinket. Leszállás után újra taxiba ültünk, ami elvitt a Lay hotelbe ahol a bemutató és a szobánk lesz estére.

Mindent papír ügyet gyorsan elrendeztünk, MinAh ágyba parancsolt, azért hogy holnap ne úgy nézzek ki, mint egy zombi. Megfogadtam tanácsát, gyorsan lezuhanyoztam és ágyba bújtam.

Reggel 6 óra 15 perckor nagy fényre lettem figyelmes.

- Ébresztő.

- Ilyen korán ... mikor kinyitottam a szemem s megláttam MinAh-t  azonnal kimásztam az ágyból  majd átöltöztem és indultunk reggelizni. A reggeli után megkaptuk az öltözőt ahol már az összes ruha be volt pakolva szépen a vállfákra felakasztva. Igaz, hogy a bemutató csak 10 kor kezdődik, de már elkezdtünk készülődni, hogy megfelelően nézzek ki.

MinAh szemszöge

Éppen az egyik szervezővel beszéltem, mikor ismerős férfi hangokat hallottam közeledni. Nem fordultam meg, de tudtam kié volt az a hang, amit nem akartam sose többé hallani.

-          Hé fiúk, menjetek előre, van még egy kis dolgom.

Abban reménykedtem, hogy nem ismert fel de ezt már el  is  felejthetem, mivel már velem szemben állt.

 -Szia MinAh.

- Szia Siwon.

-  Örülök hogy látlak.

- Én is....akkor megyek is.

- Ne, kérlek maradj.

 Nagy lendülettel fordultam meg, de persze hiába, mert a csuklóm után kapott a kezemben lévő papírok kiestek, majd magához húzott s megölelt.

Ott tartott a karjai között, mint régen, nem akartam, hogy elengedjen, de a régi emlékek keserűek voltak számomra így azonnal ellöktem magamtól pontosan akkor, mikor megzavart volna valaki.

- Hol vagy Siwon?

 - Megyek Yesung- s közben lehajolt a papírjaimért - Később még találkozunk s azzal a kezembe adta azokat.

 Legszívesebben sírtam volna, miért kell neki is itt lennie, miért ők, miért Kínában.

Lassan visszamentem Sohee-hez aki a ruhákat próbálgatta. Nagyon csinos volt jól álltak neki a saját ruhái. Ha nem lett volna az a baleset, akkor most ő lenne az egyik legsikeresebb modell a szakmában.

- SoHee készen állsz?

- Igen.

- Akkor mi következünk.

Sohee szemszöge

Olyan gyorsan telet az idő, hogy észre se vettem. Az egész bemutatót nagyon élveztem jó volt újra a kifutón állni, a rivalda fényben lépkedni.

Az utolsó ruhát senki sem cserélte le, mert azzal egy kicsit reklámozni kellett a céget. Így rajtam egy hosszú fekete estélyi ruha volt egy arany nyaklánccal.  Ahogy nézelődtem észrevettem, hogy nálam azért ezerszer szebb lányok is vannak, de MinAh közelében nagyon sok menedzser, stlylist és híresség volt. Ez nagyon jól esett mivel azt jelentette, hogy tetszik nekik a ruháim így még jobban éreztem magam saját készítésű ruháimban. Pár perccel később MinAh jött velem szembe.

 - Képzeld, mindenkinek tetszik a ruhád.

- Ez nagyon jó hír.

- Az biztos még Jang úr is örülni fog, már ha tud mosolyogni.

- Miért nem tud mosolyodni?

- Tud, csak még senki se látta. Tudod olyan marcona igazgató.

Elképzeltem, milyen fejet vághat, ha mosolyog, amit nem kellett volna, mivel úgy elkezdtem röhögni, hogy a kezemben lévő pezsgő majdnem a ruhámra borult.

 MinAh szembe álltam, míg beszéltünk, de mögötte pár srác engem bámult. Miért néznek annyira, talán van rajtam valami? - kérdeztem magamtól.  Megnéztem magam, de nem volt semmi rajtam, mire felemeltem a fejem a srácok egyre közelebb jöttek és olyan ismerősek voltak.

- MinAh ? Az ott a Super Junior ?

- Nem azok, csak annak tűnnek.-mondta úgy hogy oda se nézett.

- De az ott a SuJu.

- De hogy is, ne bolondoz.

- Nem is néztél oda MinAh. Atya világ egyenesen felénk tartanak.

- Miii?- hátra nézett majd vissza rám.

- Ez mi volt?- hiába kérdeztem nem figyelt rám.

Mikor közelebbről megláttam az összes fiút talpig kinyalva fekete öltönyben. Elállt a szavam, nagyon jól néztek ki és 100%-ra tudtam, hogy ők a Super Junior tagjai. Siwon, Kyuhyun, Yesung, Donghae és Eunhyuk.  Csak 5-en voltak, gondolom a többiek elfoglaltak, így nem jöttek el.

- Sziasztok, lányok. - köszöntött Siwon.

- Szia Siwon.-mondta flegmásan MinAh.

- Téged még nem is ismerlek! - nézett rám nagy szemekkel Kyuhyun.

- Igen, a nevem Park Sohee.

- Az én nevem Cho Kyuhyun.

- Várjunk csak....mi az, hogy téged még nem ismerlek. Ti ismeritek MinAh-t ??

- Persze. - hangzott egyszerre a válasz.

- És honnan??

- Nem tudod? - kérdezte tőlem Yesung meghökkent tekintettel.

- Nem. - mondta mérgesen MinAh.

- Mit kellene tudnom?? - kérdeztem egy kicsit értetlenkedve, amit nem kellett volna.

- Ez egy hosszú történet-karon fogott MinAh és megindult velem az épület irányába.

- Most miért.....de én még..

- Köszönj el tőlük és indulunk.

MinAh szemszöge

Miért csinálom én ezt. Nem tudom. Mindig ez van, ha meglátom, el akarom kerülni, de ő mindig a nyomomban van.

- Nagyon örülök a találkozásnak fiúk. További jó szórakozást.

- Mi is örültünk. Sziasztok, lányok. - mondta Siwon.

Még intetett is és azzal a sunyi vigyorral a száján. Ez nem lehet. Tudja, mivel lehet felbosszantani az embert.

- Mi történt MinAh? Miért nem maradunk még?

- Rosszul érzem magam. Inkább menjünk minél hamarabb haza. - persze hazudtam.

- Jól van.

Felszálltunk a legközelebbi Dél-Koreába tartó repülőre és egész úton nem szóltunk egymáshoz. Persze láttam rajta, hogy nagyon kíváncsi, de mégse piszkált kérdéseivel. Amit megköszöntem, mivel nem voltam, olyan hangulatban, hogy beszéljek neki Siwonnal kapcsolatban.

 Miután leszálltunk, Sohee-t haza küldettem egy taxival, hogy pihenjen. Aztán én is haza mentem, minden kelléket magammal vittem, holnap úgy is korán megyek be dolgozni mivel maradt még egy-két elintézetlen dolgom......

2.rész Meglepetés?!

2. rész  Meglepetés?!!

-Hát ezzel van egy kis gond...-mondta pirulva Baek Min.

-Miért?

-Amit együtt vettünk ruhát a gálára, két idióta férfi kifele menet leöntötte vörösborral és az óta elfelejtettem mosodába vinni így azt már nem vehetem fel.

-Óh, ezen tudok segíteni.

Azonnal húztam magam után a ruhatárba ahol elkezdtem keresgélni egy csinos, de nem túl kihívó ruhát, ami Min ízlésének is pontosan megfelel, mivel elég jól ismerem már.  A kezébe nyomtan fekete csipkés ruhát és felpróbálta, ami tökéletesen állt rajta.

-Ez gyönyörű SoHee. Ugye ezt is te csináltad?

-Igen és ez most már a tied.

-De ezt...ezt nem sza....

- Mondom a tied, ez egy kis meglepetés.

Odajött hozzám jó szorosan megölelt és megköszönte a kis ajándékot. Ezután lassan visszamentünk az irodába, amit nem kellett volna mivel...  az igazgató hangját hallottuk. Megálltunk az ajtó mögött, hogy kihallgassuk a beszélgetést, ami éppen két modellről szólt. Felágaskodtam az ablakhoz hátha látom a lányokat, de nem sikerült csak Jang úr ordibálását hallottam.

 

  

-Ha még egyszer ilyen történik, azonnal felbontom a szerződést. Nem azért fizettem milliókat érteket, hogy csak így ki dobjátok az ablakon. Megértettétek?

- Igen uram. Nagyon sajnáljuk. Többé nem fog elő fordulni. - hangzott egyszerre a válsz.

-Remélem is. Most menjetek, délután fél ötkor fotózás.

-Igen is Uram. És még egyszer nagyon sajnáljuk.

A lányok balra, az igazgató pedig jobbra indult el mi meg úgy tettünk mintha most érkeztünk volna. Min leült az asztalához és munkához látott. Én is leültem s elkezdtem a magazin lapjait igazgatni, mikor egy váratlan vendég érkezett.

-Sziasztok!

-Szia MinAh. Mi szél hozott.

-A szerkesztő küldött, van számodra egy kis meglepetés.

-Nekem meglepetés, miért is.

-Nem tudom, úgyhogy nyomás felfelé.

-Jól van na, már megyek. Vajon mi lehet olyan fontos.

A liftbe beszállva elkezdtem gondolkodni a reggeli álmomon, mivel egyedül voltam. Vajon ki lehetett az? Láttam már valaha?

Kinyílt a lift ajtaja és hirtelen MinAh önelégült fejét láttam  Nagyon nem kedvelem MinAh-át de hát munkatársak vagyunk, úgyhogy ki kell bírni de vele kapcsolatban mindig rossz előérzeteim vannak.

-Jó reggelt Kang úr, hívatott.

-Igen, kérlek, foglalj helyet.

-Köszönöm, miért hivatott?

- Holnap délután lesz egy divatbemutató. A bemutatón hírességek sokasága vesz részt, ahol ami cégünket  Karin és Yoona képviselte volna, ha ma reggel nem veszi el tőlük az igazgató a lehetőséget. Így aztán átgondoltuk az egészet és úgy döntöttünk, hogy te és MinAh mentek a bemutatóra.

- Énn..miért?

-MinAh lenne a menedzsered és segítőd te pedig képviselnéd a céget.

-Vagyis én leszek a modell?

-Igen.

-De nem is vagyok modell csak stlylist vagyok.

- Tudom. Az igazgató úrral együtt választottunk, ki úgyhogy ma este 7-kor indul a repülő. A taxi visz majd ki s onnan felszálltok a Kínába tartó gépre. A többit majd MinAh elmeséli.

-Kínába??

-Igen, Kínában lesz. Most pedig kérlek, készítsd elő a ruhákat, ami a papíron vannak ezeket viszitek magatokkal. Utána haza mehetsz és ne feledd, a taxi 7-re megy érted.

Felálltam a székből és kifele vettem az irányt a listával a kezembe.

A papíron összesen 12 ruha, 6 féle ékszer és  5 cipő szerepelt. Visszamentem az irodába ahol Beak Min segítségét kértem a ruhákkal kapcsolatba. Összeszedtem minden kelléket és haza indultam. Otthon pihentem egy kicsit majd lezuhanyoztam. Éppen csomagoltam, mikor megszólalt a telefonom.

-Szia húgi. Ma este van programod?

-Szia bátyó és igen van.

-Ne már. Hova mész?

-Kínába egy divatbemutatóra.

-Kínába ??? Ez most komoly ez nagyon jó.

-..A..ha.

-Nem tetszik?

-De csakhogy én leszek a modell.

-Várjunk csak te már nem vagy modell...a ..

-Tudom, de ez most egy különleges alkalom.

- Jól van, sok sikert aztán hívj, ha haza jöttél. Szia.

-Szia bátyó.

Egyre gyorsabban telt az idő. Pontban 7-kor a taxi meg is érkezett. Elindultunk a reptér felé, ami nem volt annyira messze így hamar oda értünk. Kiszálltam s elindultam a Kínába tartó gép felé ahol megláttam MinAht.   Remélem túl élem ezt az utat...........