3.rész Ez nem lehet igaz...

Sziasztok!

Ne haragudjatok,hogy ilyen sokat kellett várni a következő részre de most itt van^^ 

Remélem tetszeni fog....jó olvasást mindenkinek.!!:)

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy tetszik!!!Várom a komikat:)

3. rész  Ez nem lehet igaz...

Amikor megláttam MinAh-t azt kívántam, hogy éljem túl az egészet.

Oda sétáltam mellé, köszöntem neki, de csak a kezembe nyomta a repülő jegyemet.

- Kösz! - vágtam oda neki.

- Hmm.

- Óh, istenem mi lett ezzel a nő személlyel? - mondtam halkan.

- Mondtál valamit?

- Nem.

- Akkor menjünk.

Elfoglaltuk a helyeinket s a gép felszállásra készülődött. Miután elindultunk MinAh elmondott minden fontos tudni valót a holnapi programokról így nem aggódtam azok miatt. Olyan hamar eltelt az idő, hogy észre se vettem, mikor a pilóta szólt, hogy hamarosan landolunk, így kössük be öveinket. Leszállás után újra taxiba ültünk, ami elvitt a Lay hotelbe ahol a bemutató és a szobánk lesz estére.

Mindent papír ügyet gyorsan elrendeztünk, MinAh ágyba parancsolt, azért hogy holnap ne úgy nézzek ki, mint egy zombi. Megfogadtam tanácsát, gyorsan lezuhanyoztam és ágyba bújtam.

Reggel 6 óra 15 perckor nagy fényre lettem figyelmes.

- Ébresztő.

- Ilyen korán ... mikor kinyitottam a szemem s megláttam MinAh-t  azonnal kimásztam az ágyból  majd átöltöztem és indultunk reggelizni. A reggeli után megkaptuk az öltözőt ahol már az összes ruha be volt pakolva szépen a vállfákra felakasztva. Igaz, hogy a bemutató csak 10 kor kezdődik, de már elkezdtünk készülődni, hogy megfelelően nézzek ki.

MinAh szemszöge

Éppen az egyik szervezővel beszéltem, mikor ismerős férfi hangokat hallottam közeledni. Nem fordultam meg, de tudtam kié volt az a hang, amit nem akartam sose többé hallani.

-          Hé fiúk, menjetek előre, van még egy kis dolgom.

Abban reménykedtem, hogy nem ismert fel de ezt már el  is  felejthetem, mivel már velem szemben állt.

 -Szia MinAh.

- Szia Siwon.

-  Örülök hogy látlak.

- Én is....akkor megyek is.

- Ne, kérlek maradj.

 Nagy lendülettel fordultam meg, de persze hiába, mert a csuklóm után kapott a kezemben lévő papírok kiestek, majd magához húzott s megölelt.

Ott tartott a karjai között, mint régen, nem akartam, hogy elengedjen, de a régi emlékek keserűek voltak számomra így azonnal ellöktem magamtól pontosan akkor, mikor megzavart volna valaki.

- Hol vagy Siwon?

 - Megyek Yesung- s közben lehajolt a papírjaimért - Később még találkozunk s azzal a kezembe adta azokat.

 Legszívesebben sírtam volna, miért kell neki is itt lennie, miért ők, miért Kínában.

Lassan visszamentem Sohee-hez aki a ruhákat próbálgatta. Nagyon csinos volt jól álltak neki a saját ruhái. Ha nem lett volna az a baleset, akkor most ő lenne az egyik legsikeresebb modell a szakmában.

- SoHee készen állsz?

- Igen.

- Akkor mi következünk.

Sohee szemszöge

Olyan gyorsan telet az idő, hogy észre se vettem. Az egész bemutatót nagyon élveztem jó volt újra a kifutón állni, a rivalda fényben lépkedni.

Az utolsó ruhát senki sem cserélte le, mert azzal egy kicsit reklámozni kellett a céget. Így rajtam egy hosszú fekete estélyi ruha volt egy arany nyaklánccal.  Ahogy nézelődtem észrevettem, hogy nálam azért ezerszer szebb lányok is vannak, de MinAh közelében nagyon sok menedzser, stlylist és híresség volt. Ez nagyon jól esett mivel azt jelentette, hogy tetszik nekik a ruháim így még jobban éreztem magam saját készítésű ruháimban. Pár perccel később MinAh jött velem szembe.

 - Képzeld, mindenkinek tetszik a ruhád.

- Ez nagyon jó hír.

- Az biztos még Jang úr is örülni fog, már ha tud mosolyogni.

- Miért nem tud mosolyodni?

- Tud, csak még senki se látta. Tudod olyan marcona igazgató.

Elképzeltem, milyen fejet vághat, ha mosolyog, amit nem kellett volna, mivel úgy elkezdtem röhögni, hogy a kezemben lévő pezsgő majdnem a ruhámra borult.

 MinAh szembe álltam, míg beszéltünk, de mögötte pár srác engem bámult. Miért néznek annyira, talán van rajtam valami? - kérdeztem magamtól.  Megnéztem magam, de nem volt semmi rajtam, mire felemeltem a fejem a srácok egyre közelebb jöttek és olyan ismerősek voltak.

- MinAh ? Az ott a Super Junior ?

- Nem azok, csak annak tűnnek.-mondta úgy hogy oda se nézett.

- De az ott a SuJu.

- De hogy is, ne bolondoz.

- Nem is néztél oda MinAh. Atya világ egyenesen felénk tartanak.

- Miii?- hátra nézett majd vissza rám.

- Ez mi volt?- hiába kérdeztem nem figyelt rám.

Mikor közelebbről megláttam az összes fiút talpig kinyalva fekete öltönyben. Elállt a szavam, nagyon jól néztek ki és 100%-ra tudtam, hogy ők a Super Junior tagjai. Siwon, Kyuhyun, Yesung, Donghae és Eunhyuk.  Csak 5-en voltak, gondolom a többiek elfoglaltak, így nem jöttek el.

- Sziasztok, lányok. - köszöntött Siwon.

- Szia Siwon.-mondta flegmásan MinAh.

- Téged még nem is ismerlek! - nézett rám nagy szemekkel Kyuhyun.

- Igen, a nevem Park Sohee.

- Az én nevem Cho Kyuhyun.

- Várjunk csak....mi az, hogy téged még nem ismerlek. Ti ismeritek MinAh-t ??

- Persze. - hangzott egyszerre a válasz.

- És honnan??

- Nem tudod? - kérdezte tőlem Yesung meghökkent tekintettel.

- Nem. - mondta mérgesen MinAh.

- Mit kellene tudnom?? - kérdeztem egy kicsit értetlenkedve, amit nem kellett volna.

- Ez egy hosszú történet-karon fogott MinAh és megindult velem az épület irányába.

- Most miért.....de én még..

- Köszönj el tőlük és indulunk.

MinAh szemszöge

Miért csinálom én ezt. Nem tudom. Mindig ez van, ha meglátom, el akarom kerülni, de ő mindig a nyomomban van.

- Nagyon örülök a találkozásnak fiúk. További jó szórakozást.

- Mi is örültünk. Sziasztok, lányok. - mondta Siwon.

Még intetett is és azzal a sunyi vigyorral a száján. Ez nem lehet. Tudja, mivel lehet felbosszantani az embert.

- Mi történt MinAh? Miért nem maradunk még?

- Rosszul érzem magam. Inkább menjünk minél hamarabb haza. - persze hazudtam.

- Jól van.

Felszálltunk a legközelebbi Dél-Koreába tartó repülőre és egész úton nem szóltunk egymáshoz. Persze láttam rajta, hogy nagyon kíváncsi, de mégse piszkált kérdéseivel. Amit megköszöntem, mivel nem voltam, olyan hangulatban, hogy beszéljek neki Siwonnal kapcsolatban.

 Miután leszálltunk, Sohee-t haza küldettem egy taxival, hogy pihenjen. Aztán én is haza mentem, minden kelléket magammal vittem, holnap úgy is korán megyek be dolgozni mivel maradt még egy-két elintézetlen dolgom......