2013. június 24., hétfő

4. Zajlik az élet...



 Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ilyen sokat kellett várni, de most már van időm és hozom a részeket^^ Remélem tetszik majd:) várom a véleményeket!!!!!



4.rész

Sohee szemszöge

Alig rémlik valami a tegnap estéről olyan fáradt voltam. Reggel a telefon hangjára lettem figyelmes. BaekMin keresett, hogy hol vagyok már. Miért még csak hét óra van. A fenéket van hét óra már kilenc is elmúlt, mikor megnéztem a kezemben a telefont aztán az órámra néztem. Most mi van? Az órám megállt hét óránál. Vagyis elkéstem. Amilyen gyorsan csak tudtam összeszedtem magam és indultam.A lift a legfelső emeleten volt így úgy döntöttem, hogy inkább felszaladok, a lépcsőn úgysem árt egy kis testmozgás. Már majdnem oda értem, mikor a mellettem lévő ajtó mögül egy fiatal srác belém nem ütközik. A fejünk összekoppant, ami miatt én a földre estem és minden kihullott a kezemből.
- Nagyon sajnálom. Jól vagy? - kérdezte tőlem.
- Igen, jól vagyok.
- Gyere hadd segítsek.  - s nyújtotta kezét. Majd segített össze szedni a dolgaimat.
- Köszönöm s nagyon sajnálom. Viszlát.

Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam tovább. Mikor beértem az irodába Kang úr éppen BaekMinnel beszélgetett.

- Jó reggelt. Nagyon sajnálom, hogy késtem, de az órám....fáradt voltam. Nagyon sajnálom.
- Jól van Sohee, nyugodj meg. - mondta Kang úr.
 Gratulálok nagyon szép munkát végeztél. Már tegnap este 7%-kal nőt az online vásárlók száma, nemcsak itt, hanem Kínában is egyszerre.
- Ez nagyon jó. Jang úr mit szólt hozzá.
- Neki is tetszett, de még most sincs megelégedve.
- Tudtam én, hogy nem tud mosolyogni. - mondtam halkan.
- Mit mondtál ??
- Semmit.
- Na akkor én megyek is és még egyszer gratulálok nagyon ügyes voltál.
- Köszönöm.

-Pár percel később-
-  BaekMin van valahol jegünk?
- Szerintem van lent a konyhában. Miért kell?
- Mert iszonyatosan fáj a fejem.
- Talán túl sokat ittál tegnap.
- De hogy is, csak  fel fele jövet összeütköztem valakivel és bevertük a fejünket.
- Értem egy pillanat s jövök.
Míg BaekMin lement jégért én addig a jövő heti magazin kezdetleges számát lapozgattam. Még mennyi munka vár ránk.
- Tessék, jég tisztán.
- Köszönöm.  Aú..ez nagyon fáj. Mikor rá tettem a fejemre a jeget, mintha mellettem doboltak volna úgy sajgott a fejem. Közben a lapokat pakolgattam, mikor olyan nyomasztó hangulat kerített magába s persze tudtam ki miatt van.
- Na, jó mi ez a fanyar hangulat??? - néztem kérdően BaekMinre. Huh, tudom is. Milyen volt a randi??
- Iszonyú.
- Micsoda. Hogy-hogy mi történt?
- Elvitt vacsorázni már majdnem végeztünk, mikor 7-8 lány oda jött hozzánk és autogramot akarta kérni WooYoungtól. Meg még képet, meg képet, meg még egy képet aztán elkezdtek beszélgetni vele én meg ott ültem és néztem ki a fejemből. Persze WooYoung próbálta elkerülni őket, de végig ott maradtak. Szerintem hazáig követték szegényt. - s ezt egy levegővel gyorsan elhadarta.
- És te mit csináltál?
- Vártam hátha elmennek vagy valami. De semmi. Megfogtam magam és elmentem onnan, hiszen annyi lány között észre se vett. Haza indultam - ekkor egy könnycsepp csorgott le az arcán.
- Jajj, Minni gyere ide. - s jó erősen megöleltem, hogy tudja, hogy itt vagyok neki.
- Én azt hittem minden jól fog alakulni. De semmi inkább hagyjuk. Nem érdekel.
- Legalább hívott ???
- Sajnos igen, de nem vettem fel, üzent is, de azonnal kitöröltem.
- Hmmm....most mit csináljak veled te kis butus?
- Semmit. - s mosolygott egy kicsit.

Valami halk csörgésre lettem figyelmes. A telefonom volt az és a bátyám keresett.

- Szia, ne haragudj, hogy nem szóltam, hulla fáradt voltam.
- Semmi baj, de jól vagyok?
- Igen jól vagyok.
- Milyen volt a bemutató?
- Fantasztikus. A saját készítésű ruháimban lehettem. A cég pedig még több vásárlót szerzett.
- Akkor gratulálok!!! De ugye nem volt semmi baj...
- Bátyó ne aggódj már annyit, minden rendben volt.
- Jóóvannnna, csak tudod, hogy féltelek.
- Jajj, tudom.
- Figyelj, csak a hétvégén kiugrunk pár barátommal a szigetre és nem lenne kedved jönni, ja és hozhatod BaekMint is úgy megismerném már.
- Ha rajtam múlik, nem fogod. - s elvigyorogtam magam. De megyünk.
- Rendben. Péntek este nálad találkozunk.
- Jól van.  Szia bátyó.
- Bye húgi.

-          Képzeld BaekMin, hova megyünk a hétvégén. - mikor megfordultam senki sehol.
Kimentem s ajtónál beszélgetett valakivel, akinek az arcát nem láttam teljesen, de a kezében lévő rózsákat igen. Akkor biztos WooYoung az. Sajnos nem hallottam semmit a beszélgetésükből, de jobb is ez így, legalább rendezi kusza érzéseit. Addig visszamentem az asztalomhoz ahol folytattam a magazin vizsgálgatását. Mikor megláttam az egyik lapon MinAh aláírását. Vajon hol van most?




MinAh eközben

Miután elküldtem Soheet én is haza mentem. Reggel korán keltem, minden ruhát és kelléket visszavittem és Kang úr irodájánál várakoztam nem hiába.

- Jó reggelt!
- Jó reggelt MinAh! Ilyen korán.
- Igen, visszahoztam minden dolgot és kérdezni szeretnék valamit.
- Hallgatlak.
- Valójában, nem tudom, hogy mondjam el, de az lenne, hogy el szeretném fogadni az Amerikai állást.
- Vagyis itt hagyod?
- Úgy is mondhatjuk. Már beadtam a papírokat Jang úrnak. Úgy hogy már csak egy aláírás és mehetek Amerikába.
- Tényleg így akarod?
- Nem...de így lesz jobb. - s lesütött fejjel néztem magam elé.
- Miért? Még nagyobb fájdalmat okozol magadnak.
- Ne kezd el Kang. Ne oktass ki légy szíves. Tudom mit teszek..legalábbis.  -  s hangom egy kicsit elcsuklott.
- Jól van, ahogy akarod. Soheeval mi lesz? Tudja már?
- Nem, de nem is fogom elmondani, talán majd egyszer megtudja.
- Rendben, akkor csak annyit mondhatok, hogy sok sikert.
- Köszönöm. Viszlát.
Ahogy mindent elrendeztem haza mentem, összepakoltam, mivel holnap reggel megyek Amerikába, ahol új életet kezdhetek. Gyorsan teltek az órák. Mikor megérkeztem Amerikába pontosabban New Yorkba. Boldog voltam, mert minden megváltozik.




Baekmin

- Nagyon sajnálom BaekMin. Úgy restellem az egészet. Meg ismételhetnénk még egyszer.
- Én is nagyon sajnálom, de inkább hagyjuk az egészet.
- Miért? Sajnálom BaekMin. - azokkal a szemekkel istenem ne néz így rám.
- Jobb lesz így mindkettőnk, míg nem bonyolódik az egész. Maradjuk csak barátok. - remélem legalább is.
- Barátok.. - láttam rajta, hogy ne tetszik neki, de így volt helyes.
- Igen, csak barátok.
- Jól van. Akkor csak barátok.
- Igen. De azért ezeket még ugye elfogadod?
- Persze, hiszen gyönyörűek. - s elvettem tőle a nagy csokor vörös rózsát.
- Akkor én megyek is. Akkor a koncertre ugye azért még eljössz?
- Persze, nem hagynám ki.
- Köszönöm.


Sohee

Lassan elindult, majd visszanézett s integettünk egymásnak. Hát BaekMin ezt jól elintézted. De ez így lesz jó.
Bementem az irodába s oda lépkedtem Sohee-hez.

- Mit csinálsz?- olyan szemekkel nézett rám, mint még soha.
- Előbb én kérdezek, rózsa??
- Elfogadtam, de csak barátok maradunk. - mondtam ki újra ezeket a szavakat.
- És hogy fogta? És te hogy érzed magad?
- Először nem tetszett neki, de aztán beleegyezett, úgy, mint én.
- Jól meggondoltad? -
- Igen.
- Jól van. Akkor van egy jó hírem. A hétvégén bulizunk egy kicsit.
- Miért is?
-A bátyó meghívott minket és a barátait a Jeju szigetre, egy kis partira csak úgy szórakozni.
- Tényleg? Ez nagyon jó. Még úgyse találkoztam a bátyáddal.
- Egyformák vagytok. - s egy kicsit megráztam a fejem.
- Most miért?
- Ő is ugye ezt mondta.
- De jó. Mikor indulunk? - kérdezte százas vigyorral.
- Pénteken nálam találkozunk.

A péntek hamar eljött. BaekMinnel összepakoltunk és a bátyámékat vártunk. Pár perc múlva csöngettek is. Velünk szembe 6 ember állt. A bátyóm, Kai, Sehun, Luhan, Yoona és Rina. De sokan lettünk hirtelen.

- Az biztos - jött befele a házba Luhan és a csomagokhoz nyúlt. Bikinit remélem, hoztok csajok?- nézett rám a sunyi szemeivel.
- Hát persze hogy nem. - vágtam rá, amire ő csak elmosolyodott.
 - Akkor mehetünk-kérdezte a bátyó.
Mindenki bemutatkozott BaekMinnek. Az egész út alatt beszélgettünk, szórakoztunk a fiúkkal. Baekmin nagyon boldog volt.  Lehet, hogy így jobb is legalább elfelejti WooYoungot. Elég fáradt voltam így elaludtam a kocsiban.

Már megint ugyanazt álmodtam mit először. De most annyival többet, hogy kérdezősködött a srác rólam. Miért vagyok itt? Miért nem megyek haza, hiszen késő van. Én meg azt válaszoltam, hogy sokáig kellett dolgoznom. Ő ekkor közelebb hajolt és megcsókolt majd megfordult és eltűnt.
Mikor felébredtem egy szobában voltam.

- Felébredtél?
- Mi...éert??  -s elég komásan fejjel néztem BaekMinre.
- A kocsiban elaludtál és akkor se keltél fel, mikor megérkeztünk és JunHun felhozott.
- Tényleg? Mennyi az idő?
- Már 11 múlt. Jössz éjszakai fürdőzésre ugye?- s nézett rám nagy boci szemekkel.
- Persze, megyek, csak átöltözök.

Gyorsan átvettem a bikinim és már indultunk is. A fiúk, mint a gyerekek úgy ugráltak a medencébe, mi addig a lányokkal beszélgettünk. A beszélgetés során kiderült, hogy a bátyóm Rinát összehozta Kai-al ami elég nyilvánvaló volt, de egyik se mert lépni így az JunHun átváltott randiguruba. Na akkor neki vajon mikor lesz gondolkodtam rajta. A hétvége nagyon jól alakult. Legalább én is aludtam egy kicsit, meg aztán a lányokkal jókat beszélgetünk. Vasárnap késő este értünk haza.

- Nagyon jól éreztem magam. - mondta Baekmin s közben nagyon JunHun nézte.
- Szintúgy - vágtam rá azonnal.
- Akkor én megyek is. - s elindult.
- Nem mész te egyedül sehova!!!- néztem rá mérges szemekkel.
- Sohee nyugi van, nem lakom messze. - mondta egy kicsit megszeppenve.
- Nem érdekel, JunHun haza visz.
 - De hát, tényleg nem lakom messze.
- Kérdeztem, nem akkor nyomás.
- Rendben. Akkor, sziasztok.

 

BaekMin

 - Nem szeretem mikor ilyen. - mondtam JunHunnak.
- Hát..ezzel én is vagyok, néha rám hozza a frászt - amit egyszerre mondtunk ki majd elnevettük magunkat.
- Megérkeztünk.- kiszállt a kocsiból és kinyitotta az ajtóm s rám nézet amit bár ne tett volna, nem akartam rá nézni, mert attól tartottam észre veszi, hogy elpirultam.
- JunHun nagyon köszönöm a hétvégét. Jól éreztem magam.
- Ennek örülök. - ekkor közelebb lépett s egy puszit nyomott a homlokomra.
Hirtelen nem tudtam mit csináljak így csak felnéztem rá, amit nem kellett volna ott helyben szerelmes lettem. Azonnal elfejtettem minden bánatom, s csak rá tudtam gondolni. Megbabonázott tekintetével és elrabolta a szívem.